"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy
rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de
meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek,
hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott
szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék,
amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab
élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon,
fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt
hiszik, AZ öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig
valójában a szerelem hiánya okozza AZ öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától
tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem AZ öregséggel,
hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy
Mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a
boldogság a meredély megmászásában rejlik.

Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg
parányi öklével AZ apja ujját, örökre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni
egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem
megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába,
már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.
Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek,
és imádkoznék AZ Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha
tudnám, hogy ezek AZ utolsó percek, hogy láthatlak, azt
mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán,
hogy "hiszen tudod".

Mindig van másnap, és AZ élet lehetőséget ad nekünk arra,
hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap
van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek,
és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért
NE várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap,
sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy
mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan
elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a
fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj
velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik,
"sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és
mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
Kérj AZ Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket!
Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked!

Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Müller Péter

Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA.

Tisza Kata

„Szeresd a gyermekedet. Szívből. Add meg neki azt, amire vágyik. Magadat. Mert te kellesz neki, a lelked egy darabja. Nem tárgyakra van szüksége, hanem rád. Arra, hogy mellette legyél. Mindig. Nem úgy folyton a „sarkában lógva”, csak úgy finoman és szinte észrevétlenül összehangolódva

. Mert össze vagytok kapcsolva a születése óta. Szövetséget kötöttél vele egy életre, hát légy ott mindenkor mellette. Tudasd vele mindig, hogy rád bármikor számíthat, s te vagy az az ember, aki mellette jóban-rosszban kitart. A támogatáshoz nem kell dúsgazdagnak lenned, csupán elég egy bátorító jó szó, egy apai ölelés és az a sok szeretet benned. Ha tehát megadod neki azt, amire vágyik: magadat, hidd el, tiétek lesz a legszebb gyerek-szülő kapcsolat…” (Lippai Marianna)

„Örülj minden egyes napnak. Úgy gondolj rá, mint egy ajándékra. Amit azért kapsz, mert megérdemled. Vigyázz rá, becsüld meg, értékeld őt, hogy jelen van az életedben és éreztesd vele minden percben, hogy örülsz neki. Hidd el, ha így teszel, olyan ajtók és utak nyílnak majd meg előtted, olyan csodákban lesz részed és megannyi apró örömteli pillanatban, amitől azt érzed majd és azt fogod kérni: Istenem, add, hogy legyen holnapom is…! Kívánom, hogy legyen sok-sok boldog holnap az életedben. De ehhez Te kellesz. Az odaadásod, vágyódásod, lelkesedésed a saját napod iránt és annak teljes értékű megélése, átélése. Legyen hát minden nap, a Te napod. A te ajándékod, te kaptad, csak téged illet...” (Lippai Marianna)